A nap, amelyre 1995. december 6. óta várnak a Ferencvárosnál.
Azon a bizonyos téli, borongós estén a Novák Dezső edzette együttes az Ajax vendégeként lépett pályára, a zöld-fehérek számára a csoportkör utolsó fordulójában már nem volt tét, hacsak annyi nem, hogy emelt fővel búcsúzzanak a Bajnokok Ligájától.
Miután az amszterdamiaknál olyan sztárok futballoztak, mint a duplázó Jari Litmanen, a motoregérnek becézett szélső, Marc Overmars, vagy éppen a holland válogatott zongoracipelője, Edgar Davids, a 4–0-s vereség egyáltalán nem volt szégyellnivaló, az Üllői úton pedig aligha gondolták, hogy két és fél évtized telik majd el, mire eljön az esély, hogy a klub újra a legrangosabb európai kupasorozat csoportkörébe juthasson.
A Ferencváros most karnyújtásnyira volt ettől. A zöld-fehérek huszonöt esztendő után újra a Bajnokok Ligája ajtaján dörömböltek, kedd 21 órakor egy hajszál választotta el őket attól, hogy – a sorsolás szeszélyétől függően – olyan csapatokat hozzanak tétmérkőzésen Budapestre, mint például a Barcelona, a Juventus vagy éppen Paris Saint-Germain.
A múlt heti 3–3-as döntetlen legalább annyira jó eredménynek számít, mint amennyire veszélyesnek is, így ha nem lett volna a járványhelyzet, a telt ház most duplán garantált lett volna. Ehelyett másfél órával a kezdés előtt kihalt utcákon lehetett eljutni a Groupama Arénához, ám sejteni lehetett, hogy a B-közép a Dinamo Zagreb elleni ütközethez hasonlóan ezúttal is összeverődik a létesítmény mellett, s a legvérmesebb szurkolók kedd este (is) a lehető legközelebbről buzdítják Dibusz Déneséket.
Először 20 óra 22 perckor hallatszott be a drukkerek hangja, pontosabban néhány magasba kúszó tűzijátéké. Pedig ünneplésnek ekkor még nyoma sem volt, Ihor Haratin és társai a bemelegítés közben éppen ide-oda passzolgattak a pályán, és a lövéseket gyakorolták. A labda olykor éppen a szurkolók kapu mögé kifeszített méretes drapériáján csattant, amelyen az Edda legendás számának sorával üzentek a futballistáknak: „Adj erőt, hogy be tudjak lépni, van hitem a magas falak előtt!”
Szerhij Rebrov ekkor még a négy fal között beszélt az öltözőben. Az ukrán vezetőedző olyan hadvezér hírében áll, aki mesterien tologatja játékosait ide-oda, és aki matematikusokat megszégyenítő módon képes a számok, statisztikák mögé látni. A Molde ellen ismét volt váratlan húzása: Botka Endre belső védőként kezdett, Sigér Dávid amolyan irányítóvá lépett elő, míg Franck Boli helyét elöl az eddig szélsőként futballozó Myrto Uzuni foglalta el. Hamar kirajzolódott, hogy a norvég bajnok ugyan a biztos védekezésre helyezte a hangsúlyt, ám a labdakihozataloknál sokkal jobban passzolt, mint hazai pályán az első negyvenöt percben.
Az első pillanattól kezdve férfias küzdelem zajlott a pályán, a tét nagyságát az is jól mutatta, hogy minden egyes labdáért roppant kemény harc folyt, és bizony nem volt annyi idő dédelgetni, mint idehaza egy-egy bajnokin. Sigér Dávid különös pozíciója sokáig nem tűnt főnyereménynek, támadó középpályásként gyakran adott el úgy labdát, ahogy nem szokott, ezeknél a megmozdulásoknál Szerhij Rebrov is mérgesen csóválta a fejét. Az első fél óra úgy pergett le, hogy a két kapus közül egyedül a vendégnek kellett egyszer védenie, Andreas Linde magabiztosan hárította a formáját egyre inkább visszanyerő Olekszandr Zubkov távoli lövését, ami jól mutatta, nemcsak a Molde, a Ferencváros támadásaiból is hiányzott a kreativitás, elöl Uzuni keveset találkozott a labdával, ha jött is beadás, középen nem talált embert. De az idő pergett, és ez a magyar bajnoknak kedvezett.
Az első félidő labdabirtoklási mutatója (53, ill. 47 százalék) kiegyenlített játékot mutatott, ám várható volt, a norvégok a fordulás után az idő előrehaladtával egyre bátrabban mennek majd előre, és feladják a túlbiztosított védekezésüket. Nem is kellett sok időnek eltelnie, mire Dibusznak máris hárítania kellett. A Ferencváros érthetően nem sürgette a játékot, ha megszerezte a labdát, a piros mezesek villámgyorsan visszazártak a tizenhatosuk előterébe, így a magyar bajnok máris fordulhatott vissza, hogy komótosabban építse fel a támadásait. A stadionon kívül a szurkolók is beleerősítettek, egyre hangosabban szólt a „Ria, ria, Hungária!” csatakiáltás, és miután a Groupama Aréna mellett felállított óriáskivetítőre némi csúszással érkezett a kép, a kimaradt lehetőségek után a futballisták már javában hátrafelé kocogtak, amikor a drukkerek elkezdték megemelni a hangjukat.
A Fradi járatta a labdát, hiszen az idő neki dolgozott, a norvég aranyérmes viszont – ahogy azt várni lehetett – elkezdte egyre sűrűbben felívelgetni. Elöl a norvégok házi gólkirálya, Leke James kemény csatákat vívott Botka Endréékkel, ám egyre izgalmasabb percek vártak a Ferencvárosra. Rebrov cserékkel próbált segíteni csapatán, a norvégok is frissítettek, de a percek peregtek, és ez volt a legfontosabb. Nagy csatát vívott a két együttes, harcoltak küzdöttek, a magyar bajnok labdarúgói önfeláldozóan védték a kapujukat és az eredményt.
Ami pedig a lényeg és a legfontosabb, a döntetlennel kiharcolták a továbbjutást, azaz a csoportkörbe jutást. 0–0
A Ferencváros huszonöt esztendő után tér vissza a Bajnokok Ligája csoportkörébe – hogy kikkel mérheti össze tudását, az október elsejei sorsoláson kiderül. Lehet álmodozni, ki melyik európai sztáregyüttest szeretné a Fradi csoportjában látni.
UPDATE: Confirmed 127 people are dead based on official local police statement, making this the worst day of Indonesian soccer history and and also recorded as the second most casualties at football history in the world #kanjuruhan#malang#arema#persebayapic.twitter.com/ptEExISFiO
