A 2026-os világbajnokság győztesei egyedi készítésű bajnoki gyűrűket kapnak, amelyek Amerika egyik leghíresebb sporthagyományát hozzák be a világfutballba. Minden egyes gyűrű egy szigorúan korlátozott, egyedileg számozott 2026-os kiadás része lesz – közölte a FIFA egy közleményben.
„A FIFA-versenyek történetében először a torna győztesei egyedi készítésű bajnoki gyűrűket kapnak, ezzel behozva az egyik leghíresebb amerikai sporthagyományt a világfutballba. Minden egyes gyűrű egy szigorúan korlátozott, egyedileg számozott, 2026 darabos kiadás része lesz, amely közvetlen tisztelgés a torna előtt. Ezek közül 30 darabot a győztes csapat kap, míg 1996 darab hivatalos licenccel ellátott termékként lesz elérhető a rajongók számára világszerte, lehetővé téve számukra, hogy a világbajnokságok történelmének egy egyedi darabját birtokolják” – közölte a FIFA.
A gyűrű egyik oldalán a világbajnoki trófea látható, míg a másik oldalon személyre szabott, a győztes csapatot megörökítő ábra van. Minden gyűrűt egyedileg számoznak, egyedileg készítenek, és saját hitelességi tanúsítvánnyal adnak ki.
„A döntő után a győztes csapatkapitány és vezetőedző ideiglenes gyűrűket kap az esemény emlékére. A 30 győztes gyűrűjét személyre szabják, mielőtt egy későbbi időpontban hivatalosan is átadnák” – tette hozzá a FIFA.
A 4–0-s első félidő után a franciák háromszor betaláltak, de egyenlíteni már nem tudtak, az angolok 6–4-re győztek, s 1966 után újra vb-érmet nyertek.
Az Európa-bajnokságok történetében 1980 óta nem rendeznek bronzmeccset, a FIFA viszont nem kegyelmez a vébé-elődöntők veszteseinek, és a mai napig összeereszti őket. Ezúttal a franciáknak nem volt kedvük játszani, legalábbis az első félidőben semmiképp, már a félidőben négygólos hátrányban voltak Anglia ellen. A második félidőben a franciák feltámadtak, de a csereként beállt Bellingham végül az angolokat segítette egy 6-4-es győzelemhez.
Az elődöntőben a spanyolok ellen tükörsimán kikapó franciáknak elvileg kevésbé volt tétje a meccsnek, két-két arany-, ezüst- és bronzérmük már így is, úgy is van. Nem úgy az angoloknak, akiknek az 1966-os vb-címükön kívül csak két vesztes bronzmeccsük volt eddig.
Az összeállítások alapján egyik csapatnak sem volt túl fontos a meccs. Az angoloknál kimaradt többek között Kane, Bellingham és Pickford is, a franciáknál meg szinte csak a kapus Maignan, a gólkirályságra hajtó Mbappé és Olise maradt az alapcsapatból.
Az első félidőben a franciáknak voltak ugyan helyzetei, az angolok viszont azt csináltak ellenük, amit akartak. A soha ilyen összeállításban nem játszó francia védelmet nézni is rossz volt. Előbb Rice lőtt gólt távolból, majd jött Konsa fejelt gólt szögletből, végül Saka lőtt kettőt. Különösen a harmadik angol gól volt megalázó, amikor Saka és Rashford háromszor is próbálkozhatott a francia kapu előtt anélkül, hogy a védők felszabadítottak volna.
A második félidőben négyet cseréltek a franciák, és rögtön meg is lett az eredménye: Olise passzából Mbappé talált be. Megkísérelték a lehetetlent, ami egyszer már majdnem összejött nekik: a 2025-ös Nemzetek Ligája elődöntőjében a már 4-0-ra vezető spanyoloktól végül 5-4-re kaptak ki.
Az 54. percben Mbappé Barcolának adott gólpasszt, ezzel már csak 4-2-re vezettek az angolok, és még rengeteg volt hátra a meccsből. Az angolok előtt felrémlett az argentinok elleni, 1-0-ról elbukott fájdalmas elődöntő. De el tudnak-e bukni egy meccset 4-0-ról? – merült fel a kérdés egyre jogosabban, mivel a francia támadók úgy mentek el az angol védők mellett, mintha azok bábúk lettek volna.
Az ivószünet előtt újra Olise adott gólpasszt Mbappénak, így Anglia már csak 4-3-ra vezetett. Az argentinok elleni meccsen az volt a baj, hogy Thomas Tuchel szövetségi kapitány támadók helyett védőket cserélt be 1-0-s angol vezetésnél, most meg az, hogy egy szünetben végrehajtott cserét nem számítva tétlenül nézte, hogy összeomlik a csapata. Végül a 80. percben behozta a középpályára két alapemberét, Bellinghamet és Andersont.
Az angol cseréknek meglett az eredménye. Kijöttek a franciák szorításából, sőt, a 86. percben Spence buktatása után büntetőhöz jutottak, amit Saka értékesített. A hosszabbításban Dembélé még a frászt hozta a franciákra, 5-4-re szépített. A franciák esélyét végül Bellingham döntötte romba, aki egy szóló után beállította a 6-4-es végeredményt. Ezzel megdőlt a bronzmeccsek 1958-as gólcsúcsa is, amikor Franciaország 6-3-ra verte Nyugat-Németországot.
Anglia lett a világbajnokság bronzérmese, Mbappé 10 góljával a gólkirályi cím várományosa a 8 gólos, a vasárnapi döntőben Spanyolország ellen pályára lépő Messi előtt. A vébék abszolút góllövőlistáját is Mbappé vezeti 22 góllal a 21 gólos Messi előtt. Az más kérdés, hogy a francia csatárnak még akár három vb-je is lehet.
Döntő
július 19., vasárnap, 21.00 New York, New York/New Jersey Stadion
Argentína drámai csatában, a 85. perc után szerzett gólokkal fordított Anglia ellen és jutott be címvédőként a 2026-os labdarúgó-világbajnokság döntőjébe.
Noha a meccs előtti napokban Atlantában elcsípett drukkereken az esetleges feszültségből kevés érződött, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) biztonsági emberei karöltve a helyi rendőrökkel valamint az FBI-jal úgy döntött: a lehető legmagasabb rizikójú besorolást kapja Anglia és Argentína világbajnoki elődöntője az 500 ezres nagyvárosban.
A harminc évvel korábbi olimpia megmaradt színhelyei a kelleténél jóval ritkábban emlegetett dicsőségről mesélnek.
Tény, a két válogatott amilyen ritkán találkozik, olyan érzelmes rivalizálás alakult ki köztük. Mindez azonban csak részben köszönhető a futballnak, történelmi, politikai okai egyaránt akadnak gazdagon. Az 1982-es falklandi háború után minden egymás elleni mérkőzés különleges jelentőséget kapott. A játékosok és a szövetségi kapitányok rendre hangsúlyozzák, hogy a pályán kizárólag a futball számít – ahogyan ezúttal Jordan Pickford, a szigetországiak kapusa, és Lionel Scaloni, a dél-amerikaiak trénere tette –, a szurkolók és a média számára ezek az összecsapások évtizedek óta jóval többet jelentenek egy szimpla párosításnál.
Az első igazán emlékezetes világbajnoki ütközetre még jóval a háborús sérelmek előtt, 1966-ban, az Angliában rendezett tornán került sor. A házigazdák a negyeddöntőben 1:0-ra nyertek, de a találkozót máig Antonio Rattin vitatott kiállítása árnyékolja be. Az argentin csapatkapitány nem volt hajlandó elhagyni a pályát, mert úgy érezte, a nyugatnémet játékvezető igazságtalanul küldte le, az eset pedig hosszú évekre megmérgezte a két futballnemzet kapcsolatát. Sir Alfred Ramsey angol szövetségi kapitány a lefújás után még arra is utasította játékosait, hogy ne cseréljenek mezt az ellenféllel.
A rivalizálás legismertebb fejezetét húsz évvel később Diego Maradona írta meg. Az 1986-os mexikói világbajnokság negyeddöntőjében az argentin legenda előbb kézzel szerzett gólt – amelyet később „Isten kezeként” emlegetett –, majd néhány perccel később végigszlalomozta az angol védelmet, és megszerezte azt a találatot, amelyet a FIFA később az évszázad góljának választott. Argentína 2–1-re nyert, végül világbajnok lett.
A következő világbajnoki felvonás 1998-ban újabb klasszikust hozott. A franciaországi nyolcaddöntő 2–2-es döntetlennel zárult, majd tizenegyesekkel Argentína jutott tovább, ám ezúttal is egy kiállítás tette igazán emlékezetessé az ütközetet. A fiatal David Beckham Diego Simeone provokációjára reagálva visszarúgott ellenfelének, ezért piros lapot kapott, Angliában pedig hosszú időre közellenséggé vált. Négy évvel később azonban éppen Beckham szolgáltatott elégtételt: a 2002-es csoportkörben büntetőből szerzett góljával 1–0-s angol győzelmet hozott Argentína ellen, megváltást nyerve az 1998-ban történtekért.
Kezdés előtt bő négy órával Atlanta belvárosában nyoma sem volt különösebb feszültségnek a szurkolótáborok között. Az viszont elég hamar világos lett: a dél-amerikaiak óriási többségben vannak jelen. A stadion közelébe érve pedig az is egyértelművé vált, nemcsak a városban, esetleg az 1996-os olimpiai parkban kialakított szurkolói zónában lesznek jóval többen a Lionel Messiék sikeréért szorítók, hanem a stadionban is.
Pedig a helyiek körében egyértelműen Anglia volt a kedvenc. A taxisofőröm, Benjamin, aki a reptér közelében lévő szállodámból behozott a belvárosba egyenesen úgy fogalmazott, méltatlan lenne a tornához, ha addig „csalna a FIFA”, amíg teljesen érdemtelenül döntőbe juttatja a címvédőt. A ghánai származású, a volán mögött is a tornán legjobb 32 közé jutott csapat mezét viselő fiatalember aztán hosszasan kezdte sorolni a közösségi oldalakról már unásig ismert tételeket, az Algéria ellen „elmaradt” kiállítástól kezdve a Mohamed Szalah elleni, be nem fújt tizenegyesig a nyolcaddöntő végjátékában. Sőt, még a svájci Breel Embolo színészkedésért adott sárga lapját, így kiállítását is idecitálta. Aztán amikor a Szalah elleni vélt szabálytalanság kapcsán elmagyaráztam, hogy a kimerevített kép hiába tűnik árulkodónak, előtte a védő már szabályosan szerelte az egyiptomit, mintha megenyhült volna. Legalább egy picit. „Akkor is furcsa, nekem az angolok sokkal szimpatikusabbak. Bár a legnagyobb csalódás a franciák tegnapi játéka. Nekik kellett volna megnyerniük a tornát. Érthetetlen” – magyarázta tovább. Kylian Mbappéék keddi produkciójának kritikájában pedig végre megtaláltuk a közös hangot, épp pár perccel az előtt, hogy megérkeztünk volna a stadion közvetlen közelébe…
Míg kint a 28 Celsius-fok és a magas páratartalom kifejezetten fülledt, nyárias időjárást jelentett, addig a teljesen zárttá tehető, klimatizált arénában konkrétan fázni kellett, olyannyira visszahűtötték a szervezők.
A világbajnoki elődöntőnek egyébiránt magyar vonatkozása is akad. A stadion előtt áll ugyanis az Üllői úti Fradi-sas testvérszobra, az ugyancsak Szőke Gábor Miklós által megalkotott Sólyom. A létesítményt a hétköznapokban – az Atlanta United MLS-együttesével párhuzamosan – használó Atlanta Falcons amerikaifutball-csapat „címerállata”.
A FIFA, ígéretéhez híven, amennyire csak lehetett, szétválasztotta táborokat. Ennyire jól elkülönülő lelátórészeket a vb-n még nem láttam egyetlen meccsen sem. Mindez azonban csak segített távolról is jól megkülönböztetni a fehér mezes angolokat a fehér alapon világos kék csíkos szerelést viselő argentin drukkerek masszájától. S bizony, ahogy a városban járva-kelve is érezhető volt: elsöprő többségben voltak a lelátón is a dél-amerikaiak. Mindez először az angol kezdő ismertetésekor társult hangerőben is jól érzékelhető fölénnyel: a két hatgólos, Harry Kane és Jude Bellingham bemutatásakor akkora füttykoncert tört ki, amire a fülsértő közel és távol sem megfelelő jelző. Néhány pillanatig egészen már-már kibírhatatlannak tűnt a hanghatás, amely mindennél jobban jelezte, mekkora közellenségek lesznek ők ketten ezen a délutánon.
Aztán mintegy grátisz Beckham is megkapta a magáét, amikor a Sweet Caroline alatt az óriáskivetitőn megmutatták. Mondjuk neki (a már említett módon) bőséggel akadt is közös, nem épp a felebaráti szeretet jegyében született – története a címvédővel. Ellenben az angolok szurkolói himnusza már rendesen megosztotta az argentin tábort: az egyik részük füttyült, pfujolt, a másik – legalább akkora tábor – meg énekelte.
Aztán jöttek a himnuszok, ahol már nem volt kérdés. A hangszórókból szóló zenei kíséretből az angolok esetében az argentinok tüntető hangjai, a dél-amerikaiakéból a minden mást túlharsogó – a tényleges ritmustól érzésre jelentősen elcsúszó – lelátói kántálás miatt nem lehetett hallani szinte semmit.
Mindez a zárt stadionon belül brutális atmoszférát teremtett. Nem is akkor, amikor egy-egy biztatónak szánt nótára gyújtottak rá a felek, sokkalta inkább azokban a pillanatokban, amikor egy kétesnek tűnő bírói ítélet miatt kezdtek tüntetni a lelátói népek. Márpedig az első tíz percben bőven kijutott az ilyesmiből. A látványos és folyamatos játék kárára…
Az angolok esetében a bal szélen futballozó Anthony Gordonon érződött a leginkább, a túlzásba vitt taktikázás helyett inkább őszintén focizna. Két kifejezetten biztató megindulása is akadt, ám valódi helyzetet egyikből sem tudott kialakítani a 66-os világbajnok. Noha egyik csapat sem volt túlzottan passzív, az is érződött, nem bánnák, ha a másik igyekezne kezdeményezőbb lenni, és az így nyíló területeket átmenetekből, kontrákkal támadhatnának.
Bár ennyire nem érződött vészesnek a helyzet, a felek kockázatvállalásával kapcsolatban árulkodó adat, hogy az első hidratációs szünetig úgy jutottunk el, nemhogy kaput eltaláló, még pontatlan, de legalább a kapu irányába tartó lövést vagy fejest sem sikerült összehozni a két csapatnak.
A folytatást is a kemény párharcok, a néha már a sportszerűtlenség határait inkább túlfeszítő, mint csak feszegető megmozdulások – Beckham után szabadon, a kissé visszarúgás gyanús törlesztések – dominálták. Ugyanakkor végre akadtak gólszerzési kísérletek is. Bő 30 perc után Reece James szabadrúgását követően Emiliano Martínez bokszolta ki rossz helyre a labdát, ezzel esélyt adva az érkező angoloknak egy fejesre. Majd a 38. percben Enzo Fernández kínálta meg egy átlövéssel Jordan Pickfordot. Utóbbi nagyot repült, hogy szükség esetén biztosítani tudja a jobb felső ficak érintetlenségét – szerencséjére azonban csak a hálótartóvasról visszavágódó labda rezgette meg a lécet.
A lelátón továbbra is az argentinok akarata érvényesült jobban. A pályán viszont egyik fél sem tudott istenigazából a másik fölébe kerekedni. A déliek picivel többet birtokolták a labdát, de a jelentősebb veszéllyel kecsegtető – be nem érő – pontrúgások kiharcolásában meg az angolok voltak erősebbek.
A második félidő – írd és mondd – három perc alatt több akciót hozott, mint a teljes első játékrész. Mindkétszer Julián Álvarez okozott zavart az angol védelem bal oldalán és késztette előbb védésre Pickfordot, majd hozta a frászt az oldalhálóba vágódó labdájával a stadion távolabbi felében ülő angol szimpatizánsokra. Argentína érezhetően ritmust váltott, de az angol kontrák képében hamar megérkezett a nyilvánvaló ok, miért nem volt bátrabb már sokkal hamarabb is a címvédő. Cristian Romero gyorsan be is gyűjtött egy sárga lapot, két kézzel inkább átkarolva Bellinghamet, csak meg ne tudjon lódulni a középkörből az épp Romero által üresen hagyott területbe.
A nyíltabbá váló játék érezhetően jobban feküdt az angoloknak, akik egy óriási védelmi hibát kihasználva – Nicolas Tagliaficóról került vissza a labda a mélységből érkező Declan Rice elé, aki remekül játszotta meg a később centerező Morgan Rogerst – az ötös bal csücskénél érkező Gordon találatával meg is szerezték a vezetést (1–0).
A Scaloni kezdőjébe kisebb meglepetésre bekerült Giuliano Simeone hozhatott volna össze pillanatokon belül egy tizenegyest, de a visszajátszásból hamar kiderült, hogy Djed Spence tanári mozdulattal előbb a labdát szedte el előle, csak utána jött bármilyen kontakt. Az amerikai játékvezető döntése ellen természetesen lázadt a lelátó nagyobbik fele, de miért épp egy vb-elődöntőben írná felül a heves érzelmeket a józan ítélőképesség…
Az argentinok mindenesetre tovább próbálkoztak az egyenlítés reményében. Csakhamar három szögletet is kiharcoltak, de ezek egyike sem volt igazán jó. A 69. percben így is centikre jártunk az egyenlítéstől: Messi jobbról benyesett labdáját középen a csereként beszállt Nicolás González csúsztatta meg, de Pickford a meccs első igazi bravúrjával leért a labdára, majd a kipattanónál kisegítette a védelem.
Már a hidratációs szünet előtti percekben is az volt az ember érzése, a címvédő a kapott gól óta bemutatott játékával megszolgálná az egyenlítést. Az utolsó „negyedben” aztán ahogy telt az idő, úgy billent még inkább a pálya az angol kapu felé a területet (túl)töltő játékosok súlya alatt. De az angol védelem állta a sarat. Pickford hozta azt a kapusteljesítményt, amit a 2000-es évek első szakaszában sok-sok nagy tornán hiányoltak az angolok aktuális hálóőrétől.
De ahogyan ezen a tornán az egyenes kieséses szakaszban Argentína egyetlen ellenfelének sem, úgy nekik sem sikerült kihúzni a végjátékot kapott gól nélkül. Enzo Fernández a meccsen a második átlövésével már eltalálta a célt és a 85. percben kiegyenlített (1–1). Ugyan néhány argentin helyezkedése felvethette a les kérdését, a sporit nem hívták a monitorhoz, jöhetett az újabb középkezdés. Az összeesküvés-elméletek kedvelőinek legalább akkora örömére, mint a kék-fehér mezes drukkerek ünnepelték a gólt.
De az igazán komoly dráma még odébb volt. MacAllister kapufája miatt sok dél-amerikai még javában fogta a fejét a lelátón, amikor a balról középre robbanó Lautaro Martínez alig két méterről a hálóba bólintotta Messi jobbról érkező centerezését (1–2). Míg az egyik oldal akkora tombolásba kezdett, beleremegett alattunk a lelátó, addig hirtelen az angolokon volt a sor, hogy a fejüket fogják.
Néhányaknál eltört a mécses, valaki örömében, valaki bánatában sírt. S nem lehetett nem azt érezni hirtelen, amennyire megérdemelt volt Argentína egyenlítése, talán olyan igazságtalan lesz a futballistenektől, ha Anglia nem küzdhet hosszabbításban a döntőbe kerülésért tovább.
Végül az eredetileg kilenc percesre tervezett ráadásból tizenkettő lett – de újabb gól így sem született.
A vb döntőjét július 19-én a New York/New Jersey-i MetLife Stadiumban rendezik majd. A bronzmérkőzésen egy nappal korábban, Miamiban csapnak össze az elődöntő vesztesei.
Elődöntő
Anglia–Argentína 1–2 (0–0)
Atlanta, Mercedes-Benz Stadium. 71 ezer néző. Vezette: Ismail Elfath (amerikai)
Anglia: Pickford – R. James (Burn, 82.), Stones (Toney, 90+6.), Guehi, Spence (Rashford, 90+6.) – Rice (O’Reilly, 82.), Anderson – Rogers, Bellingham, Gordon (Konsa, 72.) – Kane.
Szövetségi kapitány: Thomas Tuchel.
Argentína: E. Martínez – Molina (Montiel, 72.), C. Romero, Lisandro Martínez (Otamendi, 72.), Tagliafico (La. Martínez, 81.) – G. Simeone (De Paul, 72.), Parades (N. González, 64.), Enzo F., Mac Allister – Messi, J. Álvarez.
Szövetségi kapitány: Lionel Scaloni
Gólszerző: Gordon (55.)., ill. E. Fernández (85.), Lautaro (90+2.)
BRONZMÉRKŐZÉS
július 18., szombat, 23.00 Miami, Miami Stadion
Franciaország–Anglia
döntő
július 19., vasárnap, 21.00 New York, New York/New Jersey Stadion
[type] => post [excerpt] => Argentína drámai csatában, a 85. perc után szerzett gólokkal fordított Anglia ellen és jutott be címvédőként a 2026-os labdarúgó-világbajnokság döntőjébe. [autID] => 12 [date] => Array ( [created] => 1784161063 [modified] => 1784161066 ) [title] => Argentína Anglia ellen is megcsinálta: a címvédő az utolsó percekben fordított és bejutott a vb-döntőbe [url] => https://sport.karpat.in.ua/?p=22131&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 22131 ) [aut] => totinviktoria [lang] => hu [image_id] => 22132 [image] => Array ( [id] => 22132 [original] => https://sport.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/07/argentina-anglia.jpg [original_lng] => 395062 [original_w] => 1108 [original_h] => 734 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://sport.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/07/argentina-anglia-150x150.jpg [width] => 150 [height] => 150 ) [medium] => Array ( [url] => https://sport.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/07/argentina-anglia-300x199.jpg [width] => 300 [height] => 199 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://sport.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/07/argentina-anglia-768x509.jpg [width] => 768 [height] => 509 ) [large] => Array ( [url] => https://sport.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/07/argentina-anglia-1024x678.jpg [width] => 1024 [height] => 678 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://sport.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/07/argentina-anglia.jpg [width] => 1108 [height] => 734 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://sport.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/07/argentina-anglia.jpg [width] => 1108 [height] => 734 ) [full] => Array ( [url] => https://sport.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/07/argentina-anglia.jpg [width] => 1108 [height] => 734 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => sport [color] => purple [title] => Спорт ) [_edit_lock] => 1784150293:12 [views_count] => 436 [_thumbnail_id] => 22132 [_edit_last] => 12 [_algolia_sync] => 1047288393001 [labels] => Array ( ) [categories] => Array ( [0] => 15 [1] => 1049 [2] => 41 [3] => 161 [4] => 17 [5] => 39 ) [categories_name] => Array ( [0] => A nap hírei [1] => Aktuális [2] => Cikkek [3] => Labdarúgás [4] => Sürgős [5] => Világ ) [tags] => Array ( [0] => 11991 [1] => 5555 [2] => 74607 ) [tags_name] => Array ( [0] => Anglia [1] => Argentína [2] => Labdarúgó Világbajnokság ) ) [3] => Array ( [id] => 22122 [content] =>
Az Európa-bajnok spanyol válogatott 2-0-ra legyőzte a francia csapatot kedden a labdarúgó-világbajnokság dallasi elődöntőjében.
Mikel Oyarzabal szerzett vezetést a 22. percben, a Lamine Yamal ellen elkövetett szabálytalanság miatt megítélt büntetőt a Real Sociedad csatára értékesítette. A hátvéd Pedro Porro az 58. percben növelte a spanyolok előnyét, amivel beállította a végeredményt.
A spanyol válogatott 16 év után jutott újra világbajnokság döntőjébe, és vasárnap 21 órakor az Anglia-Argentína párharc győztesével játszik a New York-i döntőben. Franciaország egy nappal korábban, 23 órától Miamiban a harmadik helyért lép pályára a másik párharc vesztesével.
Embolo buta hibája miatt több mint egy órát emberhátrányban játszottak a svájciak és a hajrában összezuhantak.
A labdarúgó-világbajnokság utolsó negyeddöntőjében a címvédő Argentína Svájccal csatázott az elődöntőért. Embolo színészkedése után emberelőnybe kerülő Messiék nagyon megszenvedtek a győztes gólért, de érdemes volt várni, mert Julian Alvarez a 112. percben szépségdíjas találattal vette be a svájciak kapuját.
A nyolcszoros aranylabdás Lionel Messi az argentin válogatott hatodik mérkőzésén is a kezdőcsapat tagja volt a tornán, így már 32 mérkőzéssel vezeti labdarúgó-világbajnokságokon pályára lépő játékosok örökrangsorát.
A gólok története:
10′ – Messi bal oldali szögletből középre tekert, Mac Allister pedig 6 méterről a kapu bal oldalába csúsztatott, 1-0.
67′ – Rodríguezzel kényszerítőzött Ndoye a bal oldalon, s miután utóbbi játékos visszakapta a labdát, 6 méterről a bal alsóba helyezett, 1–1.
112′ – López balról befelé passzolt, Álvarez átvette a labdát, befelé tolta, majd 21 méterről a bal felső sarokba tekert, mestermunka volt, szépségdíjas a gól, 2–1.
121′ – Újabb kontra végén Lautaro Martínez indította Almadát, aki 8 méterről Kobelbe lőtt, a kipattanót viszont Lautaro Martínez 13 méterről a bal alsóba helyezett, 3–1.
NEGYEDDÖNTŐ
Argentína–Svájc 3–1 (1–0)
Kansas, Kansas City Stadion. Vezeti: Joao Pedro Pinheiro (portugál)
ARGENTÍNA: E. Martínez – Molina, Romero, Li. Martínez, Tagliafico (N. González, 78.) – Paredes – De Paul, Mac Allister, E. Fernández – Messi, J. Álvarez. Szövetségi kapitány: Lionel Scaloni
SVÁJC: Kobel – Zakaria, Elvedi, Akanji, R. Rodríguez – Freuler, Xhaka – Rieder, Sow, Ndoye – Embolo. Szövetségi kapitány: Murat Yakin
Gólszerző: Mac Allister (10.), Ndoye (68.), J. Álvarez (112.)
Kiállítva: Embolo (72.)
Elődőntő:
július 14., kedd, 21.00 Dallas, Dallas Stadion
Franciaország–Spanyolország
július 15., szerda, 21.00 Atlanta, Atlanta Stadion
Az angol válogatott jutott be az amerikai–mexikói–kanadai közös rendezésű 2026-os labdarúgó-világbajnokság elődöntőjébe, mivel hátrányból fordítva, hosszabbításban 2–1-re legyőzte Jude Bellingham duplájával Norvégiát. Az 1966-os világbajnok ellenfele az Argentína–Svájc összecsapás győztese lesz a fináléba jutásért.
Az angol válogatott a legutóbbi két Európa-bajnokságon egyaránt döntőzött, keretértéke 1,36 milliárd euró, és kivétel nélkül minden releváns rangsorban a topfavoritok között várta a világbajnokságot.
Norvégia sem állt éppen rosszul, de az 589,9 millió eurós érték több mint harmadát valójában egy futballista adja ki, és bár a top 10 környékén tanyázott a csapat, inkább csak a sötét lovak közé tartozott a torna előtt.
Ha innen nézzük, bátran kijelenthetjük, hogy az 1966-os világbajnok számára az elvárás, az 1998 után a vb-re újra kijutó „vikingek” számára pedig inkább csoda volt a legjobb nyolcba kerülés – pláne Brazília elintézésével!
Sztárokban nem volt hiány a pályán, Harry Kane hét (6+1), Jude Bellingham öt (4+1) gólból vette ki a részét az angoloknál, Erling Haaland az első négy vb-meccsén hétszer (7+1) volt eredményes, Martin Ödegaard pedig három gólpasszával hívta fel magára a figyelmet az eddigi menetelés során.
Bár a két csapat örökmérlege egyértelmű angol fölényt (7–3–2) mutatott, fontos kiemelni, hogy az eddig négy tétmeccsen, az 1982-es és az 1994-es világbajnokságot megelőzően vívott selejtezőkön a a „vikingek” mérlege volt a jobb (1–1–2)!
Pimasz norvég gól után megzavarodtak az angolok, de a szünet előtt Bellingham megvillant
Thomas Tuchel számára jó hír lehetett, hogy három sérüléssel/betegséggel bajlódó játékosa is felépült az összecsapás előtt, bár Declan Rice-szal és Marc Guéhivel ellentétben Reece James végül nem került be a kezdőbe, hanem Ezri Konsa ment a szélre, és John Stones kezdett bent.
Épp a Manchester Citytől tíz év után távozó védő volt játékban a hatodik percben, de ekkor még jól lépett közbe, így nem tudott ziccerben kilépni a most már csak korábbi csapattársa, Erling Haaland. Ezzel együtt az első negyedóra masszív brit mezőnyfölénnyel (több mint 60 százalékos labdabirtoklás), de érdemi helyzet nélkül telt el.
Próbálta ezt követően felpörgetni a játékot a favorit, ez egy-egy Bellingham- és Kane-lehetőségben kristályosodott ki, de a legközelebb ígyis Nico O’Reilly volt a vezetés megszerzéséhez, de az ötös bal sarkán nem tudott jól kapura lőni.
Az ivószünet után a 29. percben jött el az első valódi kapura lövés, ez viszont már valóban veszélyes is volt: Kane közeli szabadrúgása a léc fölött süvített el.
Kis túlzással a semmiből változott meg a játék képe bő fél óra játékot követően, amikor még Stones hibáját nem tudta kihasználni a norvégok 200 milló eurós csatára, de a felbátorodó skandinávok hamarosan újra próbálkoztak, Ryerson jobb oldali beadását fejelte Haaland Jordan Pickford kezébe.
Amit ekkor még megtett, azt a 36. percben már nem!
Ezzel pedig egyrészt felbátorodott a meccs előtt előzetesen esélytelenebbnek vélt gárda, másrészt megzavarodott a favorit, és jöttek sorban a helyzetek: előbb Alexander Sörloth lőtt fölé, majd Ödegaard lapos próbálkozását Pickford hárította.
Amikor már kellett kifejezetten kellemetlenül festeni a mérkőzés az angolok számára, jött Jude Bellingham villanása: Anthony Gordon bal oldali beadása után verte meg emberét, majd lőtte ki a bal alsót az első félidő ráadásában (1–1).
Sőt, a Real Madrid klasszisának ötödik vb-gólja után Kane is megszerezhette volna a hetediket, de hiába a szép emelése, les miatt érvénytelenítették a találatát.
Haaland erőszakossága miatt nem került előnybe ismét Norvégia, majd a kapufa mentette meg Pickfordot
A fordulásra így is kettőt cserélt Tuchel, Rice esetében úgy tűnik, még azért messze a tökéletes állapot, helyére Eberechi Eze érkezett (pontosabban Bellingham helyére, aki visszacsúszott Rice pozíciójába így), a szintén nem teljesen fit Bukayo Saka pedig Noni Maduekét váltotta.
Mindketten gyorsan helyzetbe is kerültek, előbbi közeli szabadrúgásból találta hátba saját csapattársát, majd utóbbi lövése akadt el a védőkben.
Az 53. percben ismét villant Haaland, jobb alsóra tartó fejesét hárította Pickford, aki nem sokkal később úgy festett, hogy nagy védéssel sem tudja megakadályozni, hogy visszavegye a vezetést Norvégia!
De csak úgy festett, mivel Haaland egyértelműen szabálytalankodott (kétszer is), mielőtt Torbjörn Heggem a kapusról lecsorgó labdát a léc alá lőtt, így nem ért a gól!
Ezzel együtt a norvégok maradtak aktívabbak, és ezen az ivószünet, valamint a Gordon–James csere sem változtatott érdemben.
Olyannyira, hogy negyedórával a vége előtt már Pickford is verve volt, amikor David Wolfe helyzete során a léc hárított helyette!
Erre már muszáj volt reagálnia az angol válogatottnak, amely Saka mellé tekeredő beadásával próbálkozott, de a szintén csereként beálló Antonio Nusa vele szemben legalább kaput talált – gólt viszont már egyik csapat sem szerzett a rendes játékidőben.
Volt még egy érdekes szituáció, amikor a kiugrani igyekvő Bellinghamet egyértelműen szabálytalanul vágták fel, de a norvégok szerencséjére ez az eset megtorlatlan maradt, így jöhetett a hosszabbítás.
A hosszabbításban hamar góllá érett az angolok fölénye
Abban viszont a megsérülő Heggemet elveszítő norvégok gyorsan beszorultak, az angolok pedig ezt ki is használták.
Örjan Nyland Kane fejesénél még bravúrral védett, nem sokkal később Rogers átlövésénél viszont csúnyán kijött róla a labda, amire Bellingham csapott le, a Real klasszisa pedig közelről nem hibázott (1–2).
Ezzel megszerezte a hatodik gólját a világbajnokságon, és beérte Kane-t a góllövőlistán.
Ez a párharc nem sokkal később akár valamelyik irányba billenhetett volna, de Clément Turpin videózás után elvette a Djed Spence által kiharcolt tizenegyest. Az biztos, hogy a védő a labdát nem lőtte el, az ellenfelet viszont eltalálta, de a francia bíró szerint mégsem volt fault.
Az utolsó negyedórára Haaland már nem jött vissza, Jörgen Strand Larsen váltotta, de nem ő, hanem Berg lőtt nem sokkal később távolról a léc fölé, mielőtt Saka remek csele után, majd Spence löketénél, és végül ismét Saka helyzeténél védett Nyland.
A norvégok még egy fölé szálló Oscar Bobb-lövéssel próbálkoztak, az eredmény viszont már nem változott, így a Dávid és Góliát csatájából ezúttal a favorit került ki győztesen.
Spanyolország egy hajrában szerzett góllal 2–1-re legyőzte Belgiumot az észak-amerikai labdarúgó-világbajnokság negyeddöntőjének második mérkőzésén, így bejutott a legjobb négy közé, ahol Franciaország lesz az ellenfele.
Mindkét nemzeti csapat továbbjutása emlékezetes volt a nyolcaddöntőből, hiszen Spanyolország 91. perces győztes góllal búcsúztatta Portugáliát, ezzel Cristiano Ronaldót is, míg Belgium azok után ütötte ki 4–1-re Seattle-ben a házigazda amerikaiakat, hogy Folarin Balogun piros lapos eltiltásának felmentése miatt jókora botrány alakult ki a meccs körül még a kezdő sípszó előtt. Az egymás elleni negyeddöntőre aztán Los Angelesben került sor, egyértelmű esélyekkel: az Eb-címvédő, a torna előtt vb-favoritnak számító spanyolok ezelőtt még gólt sem kaptak a 2026-os világbajnokságon, ám a korábbiakhoz képest jócskán lesajnált belga válogatott – közte az aranygeneráció megmaradt hírvivőivel – meg akarta mutatni, hogy nem véletlenül jutott el idáig.
Az már senkit sem lepett meg, hogy Romelu Lukaku ezúttal is csak a kispadon kezdett, de visszakerült Kevin De Bruyne és Jérémy Doku is a belgáknál, míg a csapat talán legfontosabb játékosa, Youri Tielemans a meccs előtti bemelegítés során sérült meg, így a helyét a 33 éves Hans Vanaken vette át a középpályán. A spanyoloknál Luis de la Fuente egy meglepőt húzott: Pedri kikerült, Fabián Ruiz be.
A meccs aztán úgy indult, ahogyan arra számítani lehetett: Spanyolország birtokolta a labdát, s amikor véletlenül elvesztette azt, magas letámadással próbálta visszaszerezni. A belgák arra alapoztak, hogy időnként előre tudják játszani a labdát Dokunak, Leandro Trossard-nak vagy a kezdőcsatárnak, Charles De Ketelaerének, s majd ők kezdenek valamit a spanyol védelemmel. Az első belga megiramodásra bő 10 percet kellett várni, azonban igazán nagy veszély nem lett belőle.
Ziccerekig egyébként Spanyolország sem jutott el, várt az áttörésre, amire végül a 30. percben került sor: Pedro Porro futott el a jobb oldalon, a középre tett labdából Dani Olmo próbálkozott, s az ugyan még elakadt, közelről Fabián Ruiz már nem hibázott. 1–0
Tíz perccel később közel jártunk hozzá, hogy kettő legyen közte, amikor Lamine Yamal először villant igazán, két védőt is elküldött egy-egy csellel, majd a rövidet választotta a lövésnél, ám az elkerülte Thibaut Courtois kapuját. Egy perccel később meg kicsit a semmiből ugyan, de jött az egyenlítés: Timothy Castagne a jobb oldali félterületből döntött a beadás mellett, az megtalálta a Pau Cubarsít megelőző, az USA ellen duplázó De Ketelaerét, ő pedig a kapuba bólintott. 1–1
Spanyolország ezzel egyébként (az eddigi vonatkozó rekordot így is megdöntve) 650 perc után kapott ismét gólt világbajnokságon, s nem lehetett biztos a sikerében annak ellenére sem, hogy 60 százalék felett birtokolta a labdát, héttel több lövése és közel 1.00-val magasabb xG-je volt a szünetre fordulva.
A második félidő is spanyol helyzetekkel indult: Yamal lesről hibázott ziccert, aztán mellé lőtt, Cucurella megiramodását szabálytalanság állította meg, Olmo pedig mezőnygóllal felérő lövést eresztett el jócskán a kapu fölé a hipermodern Los Angeles (SoFi) Stadionban. Persze amikor tudott, Belgium is veszélyeztetett, az 55. percben Doku bal oldali elfutásából lett veszélyes, tizenhatoson belüli lövés, de Maxim De Cuyper nem találta el Unai Simón kapuját.
A 60. percben jöttek a belga cserék, köztük Lukaku, egyből jött is a veszély, aminek a végén Rodri egyértelműen kézzel ért a labdához, amikor megszerezte azt, de Michael Oliver nem ítélt büntetőt, a VAR sem szólt neki miatta, két perccel később pedig már Thibaut Courtois védett nagyot, amikor Yamal passzát Mikel Oyarzabal tette kapura a rövid oldalon. Apropó, a 34 esztendős belga kapusklasszis nem sokkal később leült és a lábához kapott: meghúzódott, a 71. percben pedig le is kellett hozni a 21. vb-meccsén – a Manchester United kapusa, Senne Lammens váltotta.
A spanyolok ezek után igyekeztek kicsit felpörgetni a játékot, akárcsak egy körrel korábban a portugálok ellen, még Nico Williams is bejött, hogy bontsa egy az egyben a védelmet. Yamal oldalán mentek a kényszerítők, de csak nem érkezett az áttörés. Legalábbis egy ideig, hiszen a már taglalt kapuscserén bizony elúszott a belga továbbjutás…
A 88. percben Pau Cubarsí távoli lövéssel próbálkozott, amit Lammens sem megfogni, sem normálisan kiütni nem tudott, a labda a két perccel korábban, megint csereként beszálló Mikel Merino elé pattant, ő pedig ziccerben ugyanolyan higgadt maradt, mint Portugália ellen, s megint megnyerte a meccset Spanyolországnak. 2–1
A brazil válogatott hivatalos keretében szereplő 26 játékos közül csak egy élt a szövetség által szervezett charterjárattal, hogy a 2026-os világbajnokságról való kiesésük után hazatérhessenek, számolt be az RBC-Ukrajina a Folha de S.Paulora hivatkozva.
A Brazil Labdarúgó Szövetség (CBF) előre bérelt egy nagy repülőgépet, hogy hazaszállítsa a csapatot. A Norvégiától elszenvedett váratlan 1:2-es vereség után azonban a gép szinte üresen hagyta el az Egyesült Államokat.
Danilón kívül csak a szövetség vezetői, a személyzet, az edzők és a fiatal kapus, Leo Nannetti tartózkodtak a gépen. Utóbbi negyedik kapusként edzett a válogatottal, de még a torna hivatalos listájára sem került fel.
A válogatottat irányító Carlo Ancelotti a csapat vezetőedzője úgy döntött, egyáltalán nem repül Brazíliába. A vereség után azonnal Kanadába ment, ahol családjának van egy magánháza.
A sztárfutballisták üdülőhelyekre széledtek szét, hogy elkerüljék a szurkolókkal való találkozást. Neymar és családja például gyorsan Orlandóba repült, Vinicius Jr. pedig Ibizára ment nyaralni.
A többi játékos többsége Európa top-ligáiban játszik, így egyedül utaztak Európába, hogy felkészüljenek az új szezonra.
A csapat viselkedése felháborodást váltott ki otthon. Az elégedetlen szurkolók már tömegtüntetéseket szerveztek a CBF irodája előtt.
A brazil válogatott következő mérkőzéseit szeptember végén rendezik – ez két barátságos mérkőzés lesz Ausztrália ellen. Azonban nagy kérdés, hogy Ancelotti képes lesz-e visszanyerni a szurkolók bizalmát a kudarc után.
[type] => post [excerpt] => A brazil válogatott hivatalos keretében szereplő 26 játékos közül csak egy élt a szövetség által szervezett charterjárattal, hogy a 2026-os világbajnokságról való kiesésük után hazatérhessenek, számolt be az RBC-Ukrajina a Folha de S.Paulora hivat... [autID] => 12 [date] => Array ( [created] => 1783708267 [modified] => 1783622012 ) [title] => A brazil válogatott repülőgépe egy játékossal tért haza [url] => https://sport.karpat.in.ua/?p=22093&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 22093 [uk] => 22075 ) [trid] => ild5234 [aut] => totinviktoria [lang] => hu [image_id] => 22076 [image] => Array ( [id] => 22076 [original] => https://sport.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/07/gettyimages-2284796499-d9d3705594c8126d84b268cdc06d5287-650x410-1.jpg [original_lng] => 40440 [original_w] => 650 [original_h] => 410 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://sport.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/07/gettyimages-2284796499-d9d3705594c8126d84b268cdc06d5287-650x410-1-150x150.jpg [width] => 150 [height] => 150 ) [medium] => Array ( [url] => https://sport.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/07/gettyimages-2284796499-d9d3705594c8126d84b268cdc06d5287-650x410-1-300x189.jpg [width] => 300 [height] => 189 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://sport.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/07/gettyimages-2284796499-d9d3705594c8126d84b268cdc06d5287-650x410-1.jpg [width] => 650 [height] => 410 ) [large] => Array ( [url] => https://sport.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/07/gettyimages-2284796499-d9d3705594c8126d84b268cdc06d5287-650x410-1.jpg [width] => 650 [height] => 410 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://sport.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/07/gettyimages-2284796499-d9d3705594c8126d84b268cdc06d5287-650x410-1.jpg [width] => 650 [height] => 410 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://sport.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/07/gettyimages-2284796499-d9d3705594c8126d84b268cdc06d5287-650x410-1.jpg [width] => 650 [height] => 410 ) [full] => Array ( [url] => https://sport.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/07/gettyimages-2284796499-d9d3705594c8126d84b268cdc06d5287-650x410-1.jpg [width] => 650 [height] => 410 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => sport [color] => purple [title] => Спорт ) [_edit_lock] => 1783611212:12 [_thumbnail_id] => 22076 [_edit_last] => 12 [views_count] => 457 [_algolia_sync] => 1036662394001 [labels] => Array ( ) [categories] => Array ( [0] => 41 [1] => 49 [2] => 39 ) [categories_name] => Array ( [0] => Cikkek [1] => Hírek [2] => Világ ) [tags] => Array ( [0] => 837339 [1] => 77310 [2] => 74607 ) [tags_name] => Array ( [0] => brazil futballválogatott [1] => Brazília [2] => Labdarúgó Világbajnokság ) ) [8] => Array ( [id] => 22095 [content] =>
Megvan az idei labdarúgó-világbajnokság első elődöntőse. Franciaország a csütörtöki negyeddöntőben Kylian Mbappé és Ousmane Dembélé góljával 2-0-ra legyőzte Marokkó válogatottját, ezzel sorozatban a harmadik vb-jén jutott a legjobb négy közé.
Az utolsó, még versenyben maradt afrikai válogatottként Marokkó próbálta megismételni a legutóbbi labdarúgó-világbajnokságon elért bravúrját, vagyis az elődöntőbe jutást. A foxborough-i negyeddöntőben azonban éppen az a Franciaország volt az ellenfél, amelynek négy éve sikerült megállítania a marokkói menetelést. Az ottani 2-0-s francia siker során gólt szerző Theo Hernández ezúttal a kispadon kezdett, míg Randal Kolo Muani a keretben sem szerepelt. Az idei Afrika-bajnok hivatalos mérkőzésen több mint két éve nem kapott ki, a legutóbbi két vb-n döntős franciák pedig egyedüliként jutottak el úgy a negyeddöntőig, hogy minden találkozójukat kilencven perc alatt megnyerték.
Didier Deschamps szövetségi kapitány együttese már az elejétől kezdve nagy nyomás alatt tartotta a marokkói kaput, Kylian Mbappé lövésénél és Dayot Upamecano fejesénél is bravúrt kellett bemutatnia Jasszin Bununak. A folytatásban kevésbé volt veszélyes Franciaország, ám még így is jobban, mint Marokkó, amely egyetlen alkalommal sem lőtt kapura a mérkőzés első negyedében. Már talán a játékosok is az ivószünetet várták, amikor a 25. percben Nusszair Mazraui felrúgta Mbappét a tizenhatoson belül.
A tizenegyes előtt bő három percig állt a játék, és ez a sértettet zavarta meg jobban: Mbappé büntetőjénél Bunu nemcsak kivédte, hanem meg is fogta a labdát.
Így aztán gól nélküli állásnál, a 30. percben jött a háromperces játékmegszakítás.
Úgy folytatódott, ahogy abbamaradt: Désiré Doué előtt adódott a következő ziccer, ám az ő lövése után is védeni tudott Bunu. Noha a labdabirtoklási arány kiegyenlített volt, a franciák térfelén alig folyt a játék, ezért a félidő végén látott kapura lövési statisztika (tizenhárom az egy ellenében) nem volt meglepő. Az eredményjelző ugyanakkor 0-0-t mutatott.
A második játékrészben Marokkó próbált kiszabadulni, egyenrangúbb ellenfél is volt, még ha Mike Maignannak nem is akadt dolga. A túloldalon újabb Doué-kísérletet védett Bunu, míg Mbappé több támadás végén is rossz megoldást választott. Egészen a 60. percig, amikor az afrikai térfél közepén megszerzett labda a Real Madrid csatárához került, és
Mbappé a tizenhatos vonaláról, jobb lábbal a kapu bal oldalába tekert (1-0) – idén a 8., összességében a 20. vb-találata volt ez, méghozzá a huszadik világbajnoki találkozóján.
A vezetés tudata felszabadította a vb legnagyobb esélyesének tartott Franciaország játékát, és még az ivószünet előtt megduplázta az előnyét az európai válogatott: egy kontratámadás végén Mbappé a passzát követően elvitte a védőket, ezzel helyet hagyott Ousmane Dembélének, az aranylabdás támadó pedig tizenhét méterről a bal alsó sarokba lőtt (2-0). Bunu csak beleérni tudott a labdába.
Marokkó cserékkel próbált frissíteni, mégis Upamecano járt a legközelebb a szépítéshez, amikor ügyetlen mozdulattal lőtt saját kapujára.
A franciák inkább amiatt aggódhattak, hogy a 77. percben Mbappé fájdalmas arccal leült a földre, és sérülés miatt nem tudta folytatni a játékot – a saját lábán hagyta el a pályát a lecserélt támadó.
Deschamps csatárok helyett csatárokat küldött be, és Bradley Barcola és Jean-Philippe Mateta is gólt szerezhetett volna. Maignan a 83. percben mutatta be az egyetlen védését, de ekkor is középre tartó lövésnél kellett kiütnie a labdát. A küzdő, és a labdát többet birtokló marokkóiak nem tudtak azzal a hatékonysággal játszani, mint Kanada ellen, így megszakadt a hosszú veretlenségük, egyben eldőlt, hogy ezúttal sem lesz afrikai érmes a világbajnokságon.
A francia válogatottra a magyar idő szerint kedden 21 órakor kezdődő arlingtoni elődöntőben Spanyolország vagy Belgium vár, utóbbi két csapat egymás elleni negyeddöntőjét pénteken 21 órától rendezik Inglewoodban.
Sokszor inkább sakkjátszmát idézett és hosszabb időszakokban csak a kisebb-nagyobb faultok színesítették Svájc és Kolumbia összecsapását a labdarúgó-világbajnokság utolsónak maradt nyolcaddöntőjében. A legjobb tizenhat közül végül tizenegyesek segítségével
Marokkó mellett két dél-amerikai és öt európai, vagy mindössze egy dél-amerikai és hat európai válogatott lesz ott a 2026-os futball-vb negyeddöntőjében? A többi között erről volt hivatott dönteni Svájc és Kolumbia összecsapása Vancouverben, a torna utolsó olyan mérkőzésén, amelynek nem az Egyesült Államok valamelyik városa adott otthont.
Mert bármilyen meglepetés-eredményekkel indult a torna szűk egy hónapja, és bárhogy igyekeztek ezzel megvédeni a vb 48 csapatosra történő bővítésénél Európának nem igazán kedvező kvótaelosztásnak, a végjátékhoz érve az öreg kontinens csak-csak jelentős fölénybe került. Még úgy is, hogy az európai válogatottak a tengerentúli helyszíneken hagyományosan alul is szoktak teljesíteni…
A svájciak helyzetét mindenesetre nem könnyítette meg, hogy Murat Yakin két kulcsemberére, Ruben Vargasra és a torna legjobb fiatal játékosa címre is esélyesnek tartott Johan Manzambira sem számíthatott a kezdő kijelölésekor. Sőt, a Freiburggal május végén Európa-liga-döntőt játszó támadó a meccskeretből is kimardt.
A mérkőzés első tíz percét mezőnyfölényben töltő vörös mezesek B csoport első helyén jutott a 32 közé. A nyitó fordulóban 1–1-es döntetlent játszott Katarral, majd 4–1-re legyőzte Bosznia-Hercegovinát, végül 2–1-re felülmúlta a társházigazda Kanadát is. A főtáblán aztán Algériát intézte el 2–0-ra a mostani mérkőzésnek is otthont adó stadionban, amivel 88 év után először sikerült győznie egyenes kieséses vb-meccsen.
Kolumbia ugyancsak veretlenül jutott el eddig a pontig. Néstor Lorenzo együttese a K csoportot hét ponttal nyerte meg: a nyitányon 3–1-re legyőzte Üzbegisztánt, ezt követően 1–0-ra felülmúlta a Kongói DK-t, majd gól nélküli döntetlent játszott Portugáliával egy olyan mérkőzésen, ahol a helyzetek alapján vernie kellett volna Cristiano Ronaldóékat. Legutóbb pedig – a legjobb 32 között – Ghánán kerekedett felül Jhon Arias korai góljával (1–0).
A dél-amerikaiak az „első negyedet” a középpályán masszív letámadást alkalmazva, támadásban viszont keveset mutatva hozta le. Ám ez is elég volt ahhoz, hogy az etap egyetlen kaput eltaláló lövése is a nevük mellé kerüljön a jegyzőkönyvben: a 21. percben Gustavo Puerta tornáztatta meg Gregor Kobelt.
A hidratációs szünet után aztán a labdabirtoklási fölény mellé a svájci lehetőségek is megérkeztek. Egy labdaszerzés után előbb Fabian Rieder, majd néhány perccel később Dan Ndoye is tesztelte a tizenhatos bal oldalától eleresztett lövéssel Camilo Vargast.
A játékrész hajrájához érve ismét Kolumbia vált kezdeményezőbbé, a korábbi svájci mezőnyfölény teljesen eltűnt, szűk tíz perc alatt pedig három lövést – plusz Luis Díaz részéről egy utolsó pillanatban elengedett ollózási kísérletet – is összehoztak a citromsárga mezesek. Puertáét megismétlő újabb kaput eltaláló próbálkozás azonban így sem született dél-amerikai részről.
Ahogy telt az idő fordulás után, úgy lett egyre egyértelműbb: a két csapat közül a svájci lenne kevésbé elégedetlen, ha nem dőlne el a továbbjutás kérdése 90 perc alatt. Yakin együttese újra meg újra hosszan járatta a labdát a saját térfelén, keresve a rizikótól mentes kontrák lehetőségét. Kolumbia pedig lassan, de biztosan egyre inkább asszisztált ehhez a harcmodorhoz: sokkal kevesebb ritmusváltással, le- és visszatámadással találkoztunk a James Rodríguezék játékában, mint az az első félidőre volt jellemző.
Az újabb hidratációs szünet után Vargas kapus és Breel Embolo horrorisztikus ütközése borzolta a kedélyeket. A két játékos ráadásul már lesállásnál ütközött, így függetlenül a történtektől Kolumbia jöhetett kifelé szabadrúgással.
A rendes játékidő utolsó negyedórájában Svájc ismét dominánsabbá vált labdával, ugyanakkor a lendület inkább a dél-amerikaiak egyik-másik kontrájában nyilvánult meg jobban. Egyre közelebb jártunk az egyenes kieséses szakasz első olyan 90 percéhez, amely egyetlen góllal sem örvendezteti meg a publikumot.
A 91. percben Djibril Sow kiugratása után Ndoye lábában lehetett volna az európaiak győzelmét jelentő találat, de a találkozón belüli utolsó mozdulatával az ötös jobb csücskétől a hosszú alsó mellé gurított nagy helyzetben.
A ráadás első félidejét Luis Díazék igyekeztek inkább megpörgetni. A 99. percben Juan Quintero szöglete után Jhon Lucumi fejese csattant a lécen, majd nem sokkal később újfent a kapufa segítette ki Svájcot, ezúttal Jaminton Campaz átlövését tolta rá nem túl magabiztos megoldással Kobel.
A 115. percre is jutott egy óriási lehetőség a 2001-es Copa América-győztes előtt. A visszazáró Granit Xhaka utolsó emberként emelte rossz helyre a labdát, ám Campaz az így szó szerint ölébe hulló ziccert sem tudta gólra váltani: 7 méterről a jobb felső fölé bombázott.
Jöhettek a tizenegyesek. A párbaj második körében Dávinson Sánchez a keresztlécre bombázott, de nem sokkal később Manuel Akanji is hibázott, így Cucho Hernández a negyedik pár első tagjaként visszaszerezhette volna a vezetést Kolumbiának. Kobel azonban nagyot nyúlva elcsípte a jobb alsóba tartó lövést – mint később kiderült, ezzel a továbbjutáshoz szükséges utolsó nagy bravúrt téve a közöshöz.
Svájc története első szétlövését nyerte futball-vb-n – kicsikarva a negyeddöntőt beállította történelme eddigi legjobb eredményét (1934, 1938, 1954).
Jutalma a címvédő Argentína elleni negyeddöntő július 11-én Kansas Cityben.
