A tokiói paralimpiai játékok szervezői megtiltották a nézők többségének részvételét az eseményen, mivel az országban jelentősen megemelkedett a koronavírusos betegek száma.
A szervezők szerint a helyi önkormányzatok meghívhatják az iskolásokat az eseményre, azonban a biztonsági intézkedések szigorú betartásával.
A paralimpiai játékokra augusztus 24. és szeptember 5. között kerül sor, melyen több mint 4000 sportoló vesz részt.
A koronavírus-járvány miatt nem lehetnek külföldi szurkolók az idén nyárra halasztott tokiói olimpia és paralimpia versenyein – jelentette be szombaton a szervezőbizottság.
A döntést a koronavírus-járvány terjedése miatti félelemmel indokolták. Koike Juriko tokiói kormányzó úgy fogalmazott: a lépés sajnálatos, de elkerülhetetlen volt, miután a sikeres rendezés legfontosabb előfeltétele a sportolók és a japán lakosok egészségének megőrzése.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) és a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC) megértéssel fogadta a döntést, amelyet tiszteletben tart – közölték az ötoldalú, online megbeszélést követően, amelyen a szervezőbizottság és a kormányzó mellett a NOB és az IPC vezetője, valamint a japán kormány képviselője vett részt.
Korábban a japán média valószínűsítette, hogy néhány kivételtől eltekintve az önkéntesek között sem lehetnek majd külföldi állampolgárok, de erről hivatalos döntés egyelőre nem született. A külföldi jegytulajdonosoknak visszatérítik a belépők árát, az olimpia esetében mintegy 600 ezer, a paralimpia kapcsán pedig körülbelül 30 ezer jegyről van szó. A pandémia miatt tavalyról idénre halasztott olimpiát a tervek szerint július 23-tól augusztus 8-ig rendezik meg, a paralimpiára pedig augusztus 24. és szeptember 5. között kerül sor.
Július 23-án kezdődik és augusztus 8-ig tart majd 2021-ben a tokiói olimpia, míg a paralimpiára augusztus 24. és szeptember 5. között kerül sor – közölte hétfőn a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC), a játékok szervezőbizottsága, Tokió városa és a japán kormány
A XXXII. nyári ötkarikás játékokra eredetileg idén július 24. és augusztus 9. között került volna sor, a paralimpia pedig augusztus 25-én rajtolt volna, de a koronavírus-járvány miatt múlt kedden mindkét eseményt a jövő évre halasztották. Az elnevezés továbbra is Tokió 2020, illetve paralimpia 2020 lesz.
A NOB hírleveléből kiderül, hogy az illetékes szervek vezetői – Thomas Bach NOB-elnök, Mori Josiro, a szervezőbizottság elnöke, Koike Juriko, Tokió kormányzója, valamint Hasimoto Szeiko, olimpiáért és paralimpiáért felelős miniszter – telekonferencia keretében egyeztek meg az új dátumról.
A döntést három fő szempont alapján hozták meg, ezek a következők: a sportolók és minden résztvevő egészségének védelme, egyúttal a Covid-19 vírus megfékezése; az olimpiai sportágak és a versenyzők érdekeinek védelme; a globális nemzetközi sportnaptár.
Ahogy a NOB fogalmaz, ezek az új időpontok elegendő időt adnak az egészségügyi hatóságoknak és a játékok szervezőinek, hogy megküzdjenek a koronavírus-járvány következményeivel, s mivel szinte napra pontosan egy évvel az eredeti dátumok után kezdődnek majd a seregszemlék, a minimumra csökkenthető a halasztás miatti zavar a nemzetközi sportnaptárban. Hangsúlyozzák: ezzel elég idő marad a még hátralévő kvalifikációs versenyek lebonyolítására is.
„Szeretnék köszönetet mondani minden nemzetközi sportszövetségnek egyhangú támogatásukért, a kontinentális és a nemzeti olimpiai bizottságoknak pedig a nagyszerű közreműködésükért és támogatásukért. – idézte a NOB Thomas Bachot. – Köszönöm a NOB sportolói bizottságának is a munkát, állandó kapcsolatban voltunk az elmúlt napokban. Bízom abban, hogy a szervezőbizottsággal, a tokiói és a japán kormánnyal, valamint minden partnerünkkel megfelelünk ennek a példátlan kihívásnak.
„Az emberiség jelenleg egy sötét alagútban van, a tokiói olimpia lehet a fény az alagút végén.”
Andrew Parsons, az IPC elnöke szerint fantasztikus, hogy ilyen gyorsan megtalálták az új időpontokat, amelyek a sportolóknak és az érintetteknek bizonyosságot adnak, az egész világnak pedig valamit, amire várakozással tekinthet előre.
„Amikor jövőre sor kerül majd a paralimpiára Tokióban, az az emberiség egységének különleges megnyilvánulása lesz, az emberi ellenálló képesség globális ünnepe és a sport szenzációs megmutatkozása.” – fogalmazott a brazil sportvezető.
Thomas Bach és Abe Sindzó japán miniszterelnök múlt kedden jelentette be a játékok 2021-re halasztását, a döntés példa nélküli a modernkori játékok 124 éves történetében.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) bejelentette, hogy a tokiói olimpiát a jövő évre halasztják, és legkésőbb 2021 nyarán kell megrendezni, ezzel az olimpiák modernkori történetében először elhalasztják a játékokat. A Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) egyetért a döntéssel.
A Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) helyesnek tartja és támogatja a tokiói nyári olimpiai és paralimpiai játékok elhalasztásáról szóló döntést.
A sport a világ legnagyobb mozgalma, legerősebb szövete, melynek a tisztességes, fair verseny a lényege.
Nem rendezhetőek meg a játékok úgy, hogy nem biztosítható a sportolók, sportvezetők, önkéntesek, szurkolók, bírók egészsége – írják a közleményben. Nem rendezhetőek meg a játékok úgy, hogy nem biztosíthatóak a játékokra való kijutás (a kvalifikáció) azonos feltételei minden ország és minden sportoló számára. Márpedig a fentiek most nem teljesülnek.
Az MPB az elkövetkező napokban részletesen tájékozódik a nemzetközi szervezeteknél a döntés következményeiről, maguk is felmérik azokat és részletesen tájékoztatni fogják a magyar sportolókat és sportszervezeteket.
Készen fogunk állni arra, hogy – akármikor is rendezik meg majd azokat – a tokiói paralimpiai játékokon a lehető legsikeresebben, a magyar sport fényes hagyományaihoz méltóan szerepeljenek sportolóink, akik most nyilván csalódottak, ám megértik, hogy az egészség mindennél fontosabb.
A magyar parasportolók mindent megtesznek azért, hogy példát mutassanak abban, hogy miképpen kell közösen, összefogva leküzdenünk a koronavírus-járványt.
Az olimpia megrendezése mellett már a paralimpia lebonyolítása is kérdésessé vált a koronavírus által okozott veszélyek miatt. A nemzetközi paralimpiai bizottság azonban egyenlőre kitart az eredeti tervek mellett, és úgy tűnik augusztus 25-én fellobbanhat a láng a Japán fővárosban.
Jelen álláspont szerint nem csak olimpia, hanem paralimpia is lesz 2020-ban Tokióban. Legalábbis ezt erősítette meg egy videó konferencián a nemzetközi szövetség elnöke.
Legkésőbb április végéig el kell dőlnie mindennek, ugyanis ezt követően már nem lesz idő megtartani a még hátralévő kvalifikációs és klasszifikációs versenyeket.
Okszana Bondarcsuk három évvel a csernobili atomerőmű katasztrófája után született Nyugat-Ukrajnában. Alig volt ép, a biológia tankönyveknek megfelelően működő testrésze és szerve. Hétéves koráig élt egy árvaházban, amikor egy amerikai tanárnő örökbe fogadta, ő pedig új hazája egyik legjobb parasportolója lett, aki eddig két-két téli és nyári paralimpián összesen nyolc érmet nyert. Tokióban pedig tovább bővítené ezt a kollekciót.
Okszana Bondarcsuk 1989. június 19-én született a nyugat-ukrajnai Hmelnyickij városában, mintegy 400 kilométerre Pripjatytól, ahol 1986. április 27-én felrobbant a csernobili atomerőmű 4-es számú blokkja, minden idők egyik legsúlyosabb nukleáris katasztrófáját előidézve. A történtekről 2019-ben az eseményeket már-már dokumentarista pontossággal bemutató sorozat készült, de ritka az, amikor egy kvázi túlélő – aki a katasztrófa után három évvel született – révén szembesülünk a tényekkel.
A kis Okszana annyi deformációval, testi rendellenességgel született, hogy még leírni is sok: a lábaiban nem voltak szárkapocscsontok, a térde „lebegett”, nem rögzítették inak, mindkét lábán hat lábujja volt. A kezén ugyan csak öt ujj volt, azonban hüvelykujj nélkül, a jobb karján nem volt bicepsz, egy veséje volt, a fogain pedig egyáltalán nem volt zománc.
Mint azt a BBC-n megjelent hosszú írásában elmeséli, ez utóbbi tény tette biztossá, hogy mi az oka az összes többi rendellenességnek is. A fogzománcot ugyanis csak egyetlen dolog tudja már születés előtt elpusztítani: a radioaktivitás. Hmelnyickij mintegy 400 kilométerre délnyugatra található Pripjatytól, a sugárzás mértéke azonban még éveken át nőtt. Okszana árvaházba került, ahonnan csak napraforgókra, a szilvafákra és az éhségre emlékszik.
„Amit az akkori idők kelet-európai árvaházairól lehet olvasni, sajnos nagyon is igaz: nem lehet elfelejteni az állandóan a gyomromat maró, kínzó éhséget.Az árvaház körül szilvafák gyümölcseit loptuk, és napraforgó magjait ettük” – írja. Az árvaház közelében lévő villamoserőmű precízen jelezte, ha éppen nőtt a radioaktív sugárzás mértéke: elment az áram. Ilyenkor az intézményt őrző egy szem rendőr az épületbe parancsolta a gyerekeket, felszólítva őket, hogy csukják be az ajtókat és az ablakokat – mintha az bármit is segített volna.
Öt éves volt, amikor egy amerikai tanárnő látatlanban – a betegségeiről persze tudott – örökbe fogadta.”Az igazgató behívott az irodájába, elém tett egy fényképet, és azt mondta: ő lesz az új anyukád„. Okszana két évvel később találkozhatott először Gay Mastersszel, egy egydülálló egyetemi tanárnővel, aki a Buffalói Egyetemen tanított. A kétfős család öt évvel később, 2001-ben a Kentucky államban lévő Louisville-be költözött, és (ekkor már) Oksana Masters itt érettségizett le, és itt kezdett el aktívan sportolni, 2002-ben kevéssel az előtt, hogy 13 éves korában, öt évvel a bal után a jobb lábát is amputálni kellett.
A szörnyűségek ezzel tulajdonképpen véget is értek, Oksana ugyanis az evezésben megtalálta önmagát, és azt a sportágat, amiben ki tudott teljesedni. „Nem szeretek arról beszélni, hogy én Csernobil „terméke” vagyok. Jobb szeretem, ha arról beszélhetek, hogy ezek a szörnyűségek hogy teremtettek lehetőséget arra, hogy sportoló legyek” – írja.
Miután a kezét is megműtötték, hogy ötödik ujját hüvelykujjként tudja használni, szinte megállíthatatlanná vált.Elkezdett evezni, és gyorsan kiderült, hogy több mint tehetséges.2010-ben már világcsúcsot húzott az ergométeres világbajnokságon a protézissel (a lábaira kapott művégtagokat), majd első paraevezősként vehetett részt az indianapolisi evezős klub a „Sas feje” elnevezésű regattáján, ahol meg is nyerte a nők nyílt versenyét.
Szinte törvényszerű volt, hogy célba veszi a 2012-es londoni paralimpiát, ahol a haditengerészet egy afganisztáni veteránjával, az egy útszéli bomba miatt ugyancsak mindkét lábát elvesztő Rob Jonesszal (már világbajnokként) bronzérmes lett a vegyes párosok között.
„Kezdettől hihetetlenül versengő típus voltam, utáltam veszíteni. Tudtam, hogy csak egy jó erőnléti edző kell, és bármire képes lehetek.Amikor 2008-ban először láttam közvetítést a paralimpiáról, az volt az első gondolatom, hogy „úristen, ez mennyire menő„.Addig el sem tudtam képzelni, hogy hozzám hasonló emberek a hazájukat képviselhetik egy ekkora eseményen. Mindent erre tettem föl, és végül 2012-ben Londonban úgy érezhettem, igen, most már én is közéjük tartozom” – írja.
Az olimpia előtt Masters is bekerült az ESPN amerikai sportcsatorna és -kiadó ruhátlan atlétákat ízlésesen bemutató Body Issue című, évenként megjelenő külön kiadásába, ami egy újabb nagy lépés volt ahhoz, hogy végleg elfogadja magát.
„Gyerekként sok bajom volt az önbizalmammal. A világvége, ha rosszul áll a hajad, vagy az osztályfotózás napján van egy pattanásod.Kivéve persze, ha láb- vagy kézprotézised van. Azokat egy kicsivel nehezebb elrejteni.„
Négy évet nem akart várni egy újabb ötkarikás szereplésre, így gyorsan beletanult a sífutás paraszakágába, az ülő sízésbe, ami olyan jól sikerült, hogy 2014-ben Szocsiban egy-egy ezüst- és bronzérmet nyert. A sportsikerek mellett még valami motiválta, amikor belevágott a parasízésbe: ekkor tért vissza első alkalommal első ízben abba a régióba, ahol született, ha nem is Ukrajnába, hanem csak a szomszédos Oroszországba.
„Mintha bezárult volna a kör, amikor a szocsi dobogón állva láttam, hogy felvonják az ukrán zászlót (Ljudmilla Pavlenkónak húzták fel, aki 5 km-en ezüst-, 12 km-en aranyérmes lett – a szerk.). Nem egy bajnoki pillanat volt, de szinte egyénértékű azzal.”
A bajnoki pillanat négy évvel később, 2018-ban, Phjongcshangban jött el, ahol Oksana Masters a sprintet és az 5 kilométeres versenyt is megnyerte,míg 12 kilométeren bronzérmes lett, míg biatlonosként két ezüstérmet nyert. Nem csoda, hogy ezek után másodszor is felkerült az ESPY év sportolója listájára a parasízők északi kategóriájában.
A két téli olimpia közé befért egy újabb nyári, Rióban már kerékpárosként indult, és a kézibringások országúti versenyében 4., míg az egyéni időfutamban az 5. helyen végzett. 2020. augusztus 25. és szeptember 6. között pedig már az ötödik paralimpián állhat rajthoz, újfent kerékpárosként, és az újabb olimpiai érmek reményében.
