Tokióban bemutatkozott az olimpiák történetének első transznemű versenyzője, a férfiból nővé lett – és a biztos éremesélyesek között emlegetett – új-zélandi súlyemelő, Laurel Hubbard. A premier meglehetősen rövidre sikeredett, mert a +87 kilós súlycsoportban szereplő hölgynek egyetlen érvényes kísérete sem volt, így kiesett.
2013-ig a férfiak mezőnyében versenyzett, majd nemváltó műtéten esett át, két évre rá pedig megkapta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság jóváhagyását, miután a szervezet meghatározta a transznemű sportolók számára a tesztoszteronhoz köthető határértéket (10 nanomol/liter alatti szám az első versenyt megelőző 12 hónapban).
Versenytársai és azok edzői többen is bírálják, a szervezőket pedig felháborodottan vonják felelősségre. Ugyanis úgy vélik, az, hogy 43 évesen nőként szerepel a játékokon, még nem lenne gond, ám az már probléma, hogy férfiként nőtt fel, annak minden biológiai következményével.
A kromoszómáit tehát nem tudja megváltoztatni, emellett hosszabbak, erősebbek a csontjai és nagyobb a tüdeje, illetve a szíve is. Ez pedig mind olyan nemi jellemzőkkel szerzett előny, amelyen nem változtat az, hogy orvosi módszerrel utóbb lecsökkentették a tesztoszteronszintjét.
Hubbard ezüstöt nyert a 2017-es anaheimi világbajnokságon a nők között, a 2019-es Óceániai Játékokon pedig győzött, és Tokióban is volt esélye az éremre a 87 kiló feletti kategóriában. Mindhárom próbálkozásakor 125 kilót teljesített, ám mindháromszor érvénytelenítették a gyakorlatát, így helyezetlenül végzett a nyári játékokon.
+87 kilóban az aktuális világbajnok, világrekorder kínai Li Ven-ven állt az élen, és nem engedte ki az aranyat a kezéből. Összetettben 320 kilós olimpiai rekorddal győzött, a második Emily Campbell Nagy-Britanniából, a harmadik az amerikai Sarah Robles.
