Olaszország Európa bajnok

Olaszország összességében nagyobb esélyekkel várhatta az Európa-bajnokság döntőjét a Wembleyben, de ez csak még inkább felpaprikázhatta a hazai pályán játszó Angliát, és szintén történelmet akartak írni.

Mancini és Southgate is a saját taktikai elképzelése szerint küldte fel a játékosait a pályára, egyik oldalon sem láthattunk óriási meglepetéseket a kezdő 11-ben. Az olaszoknál Donnarumma állt a kapuban, előtte Di Lorenzóval, Bonuccival, Chiellinivel és Emersonnal.

A középpályán Barella, Jorghinho és Verratti kapott lehetőséget, míg az első vonalban Chiesa, Immobile, illetve Insigne rohamozhattak. Erre a briteknek is megvolt a maga válaszuk és az a kezdő, amiben a leginkább hittek.

A hibákra is hajlamos Pickford maradt a kapuban, közvetlen előtte három védővel, akik Maguire, Stones és Walker voltak. Shaw, Rice, Phillips és Trippier egy sorral előrébb kaptak feladatokat, Kane mögött pedig Sterling és Mount nyújtott támogatást.

Érdekesség, hogy Anglia az első Eb-győzelmére készült, míg Olaszország a második ilyen trófeáját akarta begyűjteni 1968 után. Sok időnek nem kellett eltelnie ahhoz, hogy helyeztet, sőt mi több, gólt lássunk.

Már a második percben vezetést szereztek az angolok, Shaw érkezett teljesen üresen, és védő létére csatárként fejezte be a támadást. A Manchester United sztárja parádésan lőtte el dropból a labdát, ami végül a kapuban kötött ki. Mancini sem igazán értette, hogy az eddig jól védekező játékosai mit csináltak hátul.

A látványos gólpasszt Trippier adta egy pontos beadást követően. Nem mellesleg ez volt Shaw élete első gólja a felnőtt válogatottban, gyakorlatilag a lehető legjobbkor vette be a kaput. Még 2004 márciusában mutatkozhatott be Hodgson irányítása alatt, mindössze 18 évesen, addig az U21-ben Southgate adta meg számára az esélyt, fél évvel az első felnőtt mérkőzése előtt.

Ugyan a 7. percben jó szögből lőhetett szabadrúgást az olasz válogatott, Insigne fölé tekerte, nem volt igazán veszélyes a kísérlet. Az első 20 perc sima volt az angolok számára, az olaszoknak nem volt egyenlítési lehetősége, érezhető volt, hogy megfogta őket a gyors bekapott gól.

A 35. percben Chiesa unta meg a passzolgatást, és szólóba kezdett, még lerúgni sem tudták az angolok. A 16-os kívülről tüzelt, nagy erő volt benne, de elkerülte a kaput. Ez volt az első igazi próbálkozásuk a szabadrúgást leszámítva.

Az első félidő ráadásában már nem született találat, így jöhetett a második játékrész. A 48. percben volt egy furcsa jelenet, az angolok büntetőt követeltek Sterling esésénél, de nem kaptak. A játékvezető nagyon határozott volt, azonnal továbbot intett.

Az 50. percben már az olaszok kerültek közel ahhoz, hogy gólt szerezzenek. A 16-os előteréből jöhetett a szabadrúgás, amit Insigne végzett el, és ugyan a lövése nem volt messze a bal felsőtől, az sem akadt be.

A második félidő elején Mancini gyorsan cserélt kettőt: Barella és Immobile ment le, akiket Cristane és Berardi váltott, miközben Bonucci is sárga lapot kapott Barella mellett. Az 57. percben Chiese lövése érdekes gellert kapott, amit Insigne bombázott rá éles szögből, nagyon közel a kapuhoz, de Pickford résen volt.

A 62. percben Chiesa tesztelte az angolok kapusát, és nagyon nagyot kellett védenie. Ez egy újabb figyelmeztetés volt a hazaiak számára, miután több védő gyűrőjéből tudta ellőni az olasz játékos a labdát.

A britek gyorsan válaszoltak, a szögletet követően Stones fejelt, amit Donnarumma tolta a léc fölé. Az olasz nyomás egyre inkább érezhető volt, majd a 67. percben minden kezdődhetett elölről Bonucci góljával.

A találatot egy szöglet előzte meg, Pickford először még bődületesen nagyot védett Verratti fejesénél, addig Bonuccival már nem tudott mit kezdeni. A 73. percben Mancini együttese fordíthatott volna Pickford rossz kifutása miatt.

Az angolok először a 70., majd a 74. percben cseréltek: Trippier és Rice köszönt el, akiket Saka és Henderson váltott. A 86. percben kényszerű cserére szánta el magát Mancini, mivel a válogatott egyik legjobbja, Chiesa megsérült, Bernardeschinek kellett valahogy helyettesítenie. Röviddel ezután valaki befutott a pályára, ami miatt rövidebb ideig állt a játék.

Kuipers összesen hat percet hosszabbított, részben a berohanó néző miatt, plusz ott voltak az ápolások. Még mielőtt lefújták volna a rendes játékidőt az 1-1-es döntetlennel, Chiellini is besárgult, rendkívül látványosan rántotta vissza az ellenfelét, akiről csoda, hogy nem szakadt le a meze.

A két elődöntőhöz hasonlóan hosszabbítással folytatódhatott a döntő. A 91. percben Insigne, majd a 96-ban Verratti is elköszönt. A két játékos helyére Belotti és Locatelli ugrott be, míg Phillips a 97. percben veszélyeztetett egy távoli lövéssel.

Ezután jött az angolok harmadik cseréje: Grealish állt be Mount helyére. A 103. percben Pickfordnak kellett ismét nagyot védenie, furcsa mozdulattal hárított. Mindössze 1 perc volt a hosszabbítás, ami után az utolsó negyedóra következett.

Bernardeschi egy szabadrúgással nyitotta meg az utolsó 15 percet, és noha az középre tartott, majdnem meg tudta viccelni vele Pickfordot. Fordulásból a britek lőhettek volna gólt, és ugyan Donnarumma kijövetele nem volt a legjobb, megúszták.

A 113. percben történt egy csúnya szabálytalanság, Jorginho taposta meg Grealish lábát, akinek láthatóan fájdalmai voltak, de folytatni tudta. Az olasz megúszta egy sárga lapos figyelmeztetéssel, bár ez érhetett volna pirosat is.

A 11-es párbajra hangolván Mancini lehozta Emersont, akit Florenzi váltott, de az angolok is cseréhez készülődtek. Henderson ment le, Rashford pedig be, addig Sancho Walker helyén jutott lehetőséghez.

Mivel a kétszer 15 perces hosszabbításban sem jutottak dűlőre a csapatok, jöhetett a büntetőpárbaj, amire évtizedek óta nem volt példa Eb-döntőn. A második körben hibáztak az olaszok, Belotti rúgott gyenge büntetőt, amit Pickford hárítani tudott.

Rashford hiába állt be a büntetők miatt, hibázott, amivel megint változott a helyzet. A Manchester United csatárának addig a pontig tökéletes volt mérlege, így a lehető legrosszabbkor lőtt mellé.

Sancho, aki szintén emiatt állt be, ugyancsak kihagyta, de az olaszok ekkor sem tudták eldönteni a meccset, mert Pickford védett. Saka volt a következő, és mivel ő is hibázott, Olaszország megnyerte az Európa-bajnokságot.

Forrás: liner.hu