A DVSC kárpátaljai közönségkedvence iránt Hollandiából, Belgiumból és Ukrajnából érdeklődtek

A DVSC jobbhátvédje, Kusnyir Erik a Loki saját nevelésű játékosa már 118 meccsnél jár a debreceniek csapatában és jó úton halad a klublegenda státusz megszerzéséért.

A hajdúsági hátvéd 2016 óta él a cívisvárosban, karrierje elejét Kárpátalján kezdte, de amint jött a Vasutas megkeresése, egy percet sem gondolkozott. Kusnyír egy interjúban elmondta, anno 18 esztendősen meghívták az ukrán válogatottba, de ő nemet mondott. A kiváló bekk arról is nyilatkozott, hogy a holland illetve a belga pontvadászat egyes csapatainál is felmerült a neve. Kusnyír Erik legutóbbi sérüléséről elmondta, lelkileg nagyon megterhelő időszakon van túl, de szerencsére olyan emberek veszik körül, akik pozitív energiákkal segítik a rehabját.

„Bíztam benne, hogy a korábbi porcsérülésem lehet, de hamar konstatáltam, nagyobb a baj. Hála az égnek jól vagyok. Amikor megsérültem, magam alatt voltam, de szerencsére már mentálisan is rendben vagyok. Csinálom a rehabom, csak előre tekintek, már nem sok van hátra. Nagyon megterhelő, hogy külön kell készülni a társaimtól, de meg kellett értenem, a keresztszalag-szakadás egy komoly sérülés.”

Kusnyír kárpátaljai magyarként nőtt fel Alsókerepecen, 11 évesen került a Lvivhez, majd 2016-ban érkezett Magyarországra, előbb a Tarpa, majd fél évvel később a DVSC utánpótláscsapatába, mára pedig a Loki-szurkolók egyik kedvencévé vált.

„Mindent egy lapra tettem fel, amikor Debrecenbe igazoltam. Ha nem sikerült volna bizonyítanom, lehet az ukrán másod vagy harmadosztályba játszanék, azt nem vennék komolyan. Sosem gondoltam volna, hogy egy klub szurkolói ennyire megszeretnek.”

Amikor rosszabbul megy a játék, akkor sem álltak úgy belém, hogy rossz érzést keltenének bennem. Rendkívül hálás vagyok, hogy így viszonyulnak hozzám.

A 24 éves játékos egyik nem titkolt célja, hogy külföldi bajnokságban is kipróbálja magát.

„Fontos hangsúlyoznom, ha végleg a DVSC-ben maradok, akkor is elégedett leszek. Egyébként sokan nem is tudják, volt konkrét megkeresésem is Hollandiából vagy Belgiumból. Az akkor nem jött össze különböző okokból, meglátjuk lesz-e még esélyem a légióséletre.”

Kusnyírtól azt is megkérdezték, hogy ha Szerhij Rebrov meghívót küldene az ukrán válogatottba, elfogadná-e azt.

„Erről sem tudnak sokan, de anno amikor 18 voltam meghívót kaptam az ukrán labdarúgó-válogatott összetartására, de nem fogadtam el az ottani szövetségi kapitány „levelét”. […] Magyarnak érzem magam, így nem kérdés, milyen válogatott szeretnék lenni. ”

(nb1.hu)