Oroszországot a sportélet nagy részéből, így a labdarúgásból is száműzték. Ennek ellenére Moszkva próbál nemzetközi meccseket szervezni a válogatottjának, többek között Katarral is megmérkőznek majd. Ezek az orosz mérkőzések azonban nem számítanak majd bele a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség rangsorába.
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) az országok rangsorolásakor figyelmen kívül hagyja Oroszország és Katar válogatottjának jövő keddre meghirdetett barátságos mérkőzését.
Hasonlóképpen nem számít majd bele a minősítésbe az a két, szintén szeptemberi előkészületi meccs sem, amelyet az orosz nemzeti együttes az egyiptomi olimpiai csapattal játszik.
A FIFA álláspontját az orosz sportági szövetség ismertette a TASZSZ állami hírügynökséggel.
A Szbornaja a katariakkal vívandó mérkőzés előtt, e hét csütörtökén, majd jövő hétfőn találkozik az egyiptomiakkal, akiknél – az olimpiai korhatárnak megfelelően – 23 év alatti futballisták jutnak szóhoz.
A FIFA korábban sem tiltotta, hogy az orosz válogatott barátságos meccseket vívjon, viszont tavaly február 28-án – négy nappal Oroszország ukrajnai inváziójának kezdete után – felfüggesztette az orosz csapatok részvételét a nemzetközi szövetség égisze alatt zajló összes rendezvényen.
A Nemzetek Ligájában a B-liga 3. csoportjának 4. fordulójában a tartalékos magyar válogatott gól nélküli döntetlenre végzett a csoportelső Oroszország otthonában.
Dzsudzsák Balázs azért is sajnálhatja, hogy a két szeptemberi mérkőzés után a három októberire sem kapott meghívót, mert így egyfelől – Király Gáborhoz hasonlóan – továbbra is „csak” 108-szoros válogatottnak vallhatja magát, vagyis várnia kell az „országos rekordot” jelentő 109. fellépésére, másfelől szerda este nem léphetett pályára korábbi klubja, a Dinamo Moszkva tavaly májusban átadott impozáns stadionjában. A 2008-ban lebontásra ítélt régi Dinamo-stadion helyére potom 1.3 milliárd euróból felhúzott VTB Arena nemcsak arról ismert, hogy a legendás szovjet kapus, a teljes pályafutását a hajdanán a belügyminisztérium felügyelete alatt álló csapatban eltöltő Lev Jasin nevét is viseli, hanem arról, hogy „kettő az egyben” funkciót lát el: egy futballstadion és egy csarnok alkotja a Leningrád sugárúton fekvő komplexumot. Ha a befogadóképességet nézzük, előbbi kétszer akkora, mint utóbbi, egy focimeccsnek 26 ezer szemtanúja lehet, míg a fedett helyiségben rendezett eseményekre 13 ezren válthatnak jegyet.
Azt előre tudni lehetett, hogy az Oroszország–Magyarország Nemzetek Ligája-mérkőzésen nem lesz meg a telt ház, az Európai Labdarúgó-szövetség előírása miatt a házigazdák legfeljebb 7700 belépőt értékesíthettek. A magyar nemzeti csapat tagjainak azért akadt jobb dolguk is, mint azon elmélkedni, hogy gazdára talál-e az összes jegy, jóllehet a szerdai nap majdhogynem teljes nyugalomban telt, persze csak a kezdésig. Izgalmat csupán az okozott, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány kiket állít csatasorba – döntését az is nehezíthette, hogy erőltetett menet végére érkezett a válogatott, hét nap leforgása alatt a harmadik tétmérkőzését vívta, nem csoda, hogy az összeállításba a fáradtság is „beleszólt”. A nemzeti együttes élén a 21. mérkőzésére készülő szakvezető már kedden elmondta, hogy igyekszik rotálni, mindenekelőtt azért, hogy óvja a kerettagok egészségét.
„Nem lenne szerencsés, ha valaki mindhárom mérkőzést végigjátszaná” – szögezte le Marco Rossi, aki a Bulgária és Szerbia ellen 180, illetve 172 percet a pályán töltő Lang Ádámot és Nagy Ádámot ezúttal a kispadra ültette. A Szófiában és Belgrádban egyaránt kezdő Szalai Attila és Kalmár Zsolt ugyanakkor megint az első perctől a játéktéren tartózkodhatott, csakúgy, mint a válogatottban eddig kétszer csereként bevetett Loic Nego. S először esett meg az is a Rossi-érában, hogy a csatársort az elejétől kezdve Szalai Ádám és Nikolics Nemanja alkotta – a moszkvai „esettel” együtt a magyar futballtörténelemben erre mindösszesen hatszor volt példa.
A kapitány végül hat helyen módosított a belgrádi kezdő tizenegyhez képest, ám a 3–5–2-es hadrendhez hű maradt. Nem változott a hozzáállás sem, amint felhangzott a kezdést jelző sípszó, a mieink óriási akarattal vetették magukat harcba, Szalai Ádám mindjárt tizennyolc másodperc elteltével megszerzett egy labdát a tizenhatoson belül, kár, hogy beadásába Igor Szmolnyikov belelépett (ha nem teszi, Nikolics Nemnaja ziccerben lett volna…). Az is kiderült azonban, hogy nem a mentalitásbeli különbség dönt, az oroszok is bevetettek minden fegyvert, hogy mihamarabb megszerezzék a vezetést. Agresszivitásuk gyors játékkal párosult, a jobb oldalon többször is megbontották a vendégvédelmet, de a magyar csapatban rendre akadt valaki, aki kisegítette társát. Ez megnyugtató volt, az viszont kevésbé, hogy Kalmár Zsolték nem tudták annyira megtartani a labdát, mint az utóbbi meccseken, ha pedig felíveléssel kísérleteztek, az sem okozott különösebb problémát a hazai védelemnek. Mivel nem nagyon jutottak közel az orosz kapuhoz, távolról próbálkoztak, ám Szalai Attila és Willi Orbán lövése is célt tévesztett. Hogy az első fél órában két védő lövését jegyezhettük fel, azt vegyük a bekkek dicséretének…
Marco Rossi szinte semmit sem hagyott szó nélkül, ha lehetett, méltatta a jó megmozdulásokat, ha kellett, hevesen gesztikulálva jelezte, min illene javítani. Tény, volt min javítani, hogy mást ne mondjunk, a legtöbb párharcot megnyerték az oroszok. Igaz, jelentős veszélyt sokáig nem jelentettek a magyar kapura, a címeres mezt – napra pontosan hat évvel a debütálása után – tizedszer magára öltő Dibusz Dénesnek az első félidő hosszabbításában kellett először nagyot mentenie. Miután az egyperces ráadásba még egy veszedelmes hazai támadás is belefért, aligha túlzunk, ha azt mondjuk, Michael Oliver a legjobbkor vetett véget a játékrésznek.
A szünetet arra is felhasználta a szövetségi kapitány, hogy kettőt cseréljen, Nagy Ádám Gazdag Dánielt váltotta, míg Holender Filip helyére Fiola Attila szállt be – igen, a középpálya bal oldalára. Néhány percig úgy tűnt, kiegyenlítetté válik a játék, aztán rákapcsoltak a házigazdák: előbb Dibusz Dénes védte bravúrral Artyom Dzjuba – Botka Endrén megpattanó – lövését, majd a léc „hárította” Alekszej Ionov bombáját. Szerencséje volt a válogatottnak, helyzete viszont nem, különösebb meglepetést az sem okozott, hogy a kapitány a támadósorban is változtatott, egyúttal újoncot avatott. Nem sokon múlt, hogy a Nikolics Nemenja helyét elfoglaló Varga Kevin gólpasszal tegye le névjegyét, percekkel a beállása után ugyanis mesterien emelte a labdát Loic Negónak, aki kapásból lőtt is, de Jurij Zsirkov blokkolt.
A hajrában jókora nyomás nehezedett a magyar kapura, még Szalai Ádám is besegített a védekezésbe, mielőtt átadta volna a helyét Könyves Norbertnek. Arra már nem volt esély, hogy gólt szerezzenek a mieink, de annak érdekében mindent megtettek, hogy ne kapjanak. Elképesztő alázattal küzdöttek a döntetlenért, és amikor felhangzott a hármas sípszó, elkönyvelhettük, kihozták a maximumot ebből a mérkőzésből – is. A magyar válogatott így a második helyről várja a Nemzetek Ligája novemberi zárását. Amit, ugyebár, megelőz az Izland elleni Európa-bajnoki pótselejtező.
Magyarország: Dibusz – Botka, Orbán, Szalai A. – Nego, Sigér, Gazdag (Nagy Á., a szünetben), Kalmár (Schäfer, 77.), Holender (Fiola, a szünetben) – Szalai Á. (Könyves, 83.), Nikolics (Varga K., 61.). Szövetségi kapitány: Marco Rossi
